Yurusu Aikido

   

A túlfeszített íj

Egy forró nyári napon történt Tókióban, amikor íjászmesteremre, Kenran Umedzsire várakoztam. Heteken át egyedül gyakoroltam, és alig vártam, hogy mesterem előtt bizonyíthassam a feladat elvégzését.

Egy japán művészet elsajátítása – legyen az íjászat, vívás, virágrendezés, festés, írás vagy tea-szertartás – különleges feladatok elé állítja a nyugati tanítványt. Aki például az íjászat esetében azt hiszi, hogy annak lényege a céltábla eltalálása, az téved. Mi más volna azonban a lényeg? Nos – éppen e felől kaptam aznap újabb leckét.

A mester pontosan érkezett; egy csésze tea mellett rövid beszélgetést folytattunk és azután kimentünk a kertbe, ahol a céltábla állt.

Ez a céltábla volt különben tanulmányaim első meglepetése: nyolcvan centiméter átmérőjű szalmaköteg volt egy faállványra erősítve, körülbelül szemmagasságban. Igencsak elképedtem, amikor meghallottam, hogy a tanítványnak három éven át azt kell gyakorolnia, hogy ezt eltalálja – mindössze három méter távolságból. Három esztendőn keresztül, három méter távolságból egy nyolcvan centiméteres szalmakötegre lőni? Nem lesz ez kissé unalmas? Ellenkezőleg! Minél inkább megközelítjük a gyakorlat lényegét, annál érdekfeszítőbbé válik a gyakorlat; hiszen nem a találat az érdekes. A belső magatartásról van szó, a belső ösvényen való előrehaladásról.

Fölkészültem. A mester mellettem áll. A szabályoknak megfelelően meghajtom magam: először a mester előtt, majd balra fordulva a céltábla irányában. Ezután nyugodtan elvégzem az első mozdulatokat. Lassú folyamatossággal kell egyik mozdulatnak a másikat követnie. Bal térdemre helyezem az íjat, majd felemelem a jobb térdemhez támasztott két nyíl egyikét. A nyilat a húrra helyezem. Balkezem az íjat tartja szorosan, míg jobbommal, miközben teljesen kilélegzek, megemelem, és újra aláeresztem a fegyvert. Ujjaim megkapaszkodnak a húrban, és ezután, lassú belégzés közben az íjat fokozatos emelés közepette megfeszítem. Utóbbi a lényeges mozdulatsor, amelynek olyan csöndben és folyamatosan kell végbemennie, mint ahogyan a hold emelkedik magasba az esti égboltozaton. Még nem értem el az előírt magasságot, amikor mesterem megálljt parancsolt. Meglepődve és kissé bosszankodva eresztettem le az íjat a
legnagyobb összpontosítottság pillanatában. A mester elvette íjamat, a húrt egy hurkolással megrövidítette, majd mosolyogva visszaadta fegyveremet.

–"Kérem, kísérelje meg újra" – szólt, és én szót fogadtam. A leírt mozdulatsor ismétlődött, de az íj megfeszítésénél véget ért tudományom. Az íj húrja kétszeresen áll ellent, és erőm nem elegendő. Karjaim reszketnek, és a nehezen megvalósított szabályos forma fönntartása lehetetlen.
Mesterem mosolyog, kétségbeesetten tovább kísérletezem, de minden igyekezetem kárba vész.

Valószínűleg bosszúság tükröződhet arcomon, mert mesterem megkérdezte: –Miért bosszankodik?

– Miért? Még kérdi? Heteken át gyakoroltam, és még mielőtt lőhettem volna, a döntő pillanatban megállított. A mester újra nevetett, majd komolyra válva így szólt hozzám: – Mit kíván tulajdonképpen? Hogy a formát megvalósította, ami az elmúlt hetek feladata volt, azt már abban a percben láttam, amikor ajtót nyitott nekem. De így van ez: ha az ember lényének, életének, tudásának, művének kellő formáját – amiért talán igen sokáig küzdött –, elérte, úgy csak egy baj érheti: hogy sorsa arra kárhoztatja, hogy az elértnél állva maradjon!
Ha azonban sorsa kegyes, úgy az elértet, mielőtt még merevvé válna, kiüti kezéből. Ez a gyakorlás folyamán a mester feladata. Mert mi a lényeg? Semmi esetre sem a találat! Az íjászatban és más művészetekben sem az a lényeg, ami kifelé megvalósul, hanem az, ami kívülről jut az emberbe! És mi veszélyezteti leginkább az ember fejlődését? Az elértnél való megállapodás. Vég nélküli tökéletesedés a cél.

Mesterem komoly szavaiból megértettem: a zen íjászata nem szórakoztató sport, hanem életiskola, vagy modern szóval élve: egzisztenciális praxis.

Kezdetben természetesen a külső technika megtanulásáról van szó, és csak ha végre eléretett a külső forma, akkor kezdődik a tulajdonképpeni feladat: önmagunk fáradhatatlan nevelése. A többi művészet mellett az jászat célja is az, hogy mélyre hatoljunk önmagunkba.

A tanítvány magatartása tükrözi, hogy mennyire vált transzcendenssé kis világa; hogy mennyire képes megnyílni egy nagyobb és teljesebb lét valósága számára.

Fordította Dr. Hetényi Ernő

Gurulj az egészségedért…

Kedves olvasó, azt hiszem már az első sorokban fontos tisztázni, hogy ez egy tanulságos, igaz történet, minden szereplője valóságos, és remélhetőleg az olvasásának időpontjában is jó egészségnek örvend. Meséltek már hasonló esetekről, de érdekes módon mindig belekeveredett valami misztikum, csoda vagy természet-feletti tulajdonság. Ami egyébként nagyon érdekes és szeretnek az emberek ilyesmiről olvasni. Az én történetem mentes ezektől, hús-vér emberek, a hétköznapi gondjaikkal a főszereplői.

A történetem 2009-ben kezdődött, ekkor jött bennem elő egy elhatározás, hogy edzést szeretnék tartani a városban. Hogy milyen edzést az igazán még nem is fontos, lényeg, hogy ilyen fajta tréning még nem volt a közelben. Hogy ne csak felelőtlenül vágjak az egészbe, érdeklődtem más, a városban dolgozó, sikeres edzőtől, hogy érdemes-e elkezdenem, esetleg számíthatok-e érdeklődésre. Természetesen minden szavával próbált lebeszélni róla. Később rájöttem, ez teljesen felesleges dolog volt, hiszen mondhatott bármit én úgyis elkezdem a saját dolgom. Így is lett, ez a nap 2009 szeptember 8.-ára esett.

Nem könnyű bármi új dolgot elkezdeni, voltak érdeklődők, jöttek és mentek, kezdett körvonalazódni, hogy a gyerekek lesz az a közönség, aki ha nem is 100%-ban önszántából, de szüleik kitartásával majd rendszeresen látogatja az edzést. A létszám ekkor a 20-25 gyereket is elérte, ami már bőven túl volt a terem befogadóképességén. Mint edző egyedül voltam a sok gyerekkel, nagy volt a cserélődés, nem volt könnyű dolgom velük. Mindenkit szívesen látok, mert tudom, hogy úgyis csak azok maradnak majd, akik olyan edzésre vágynak amilyet én tartok. Mivel „kis emberekről” van szó, ők még szeretik, ha anya vagy apa ott van karnyújtásnyira tőlük, hogy „vész esetén” legyen hová menekülni. A „vész eset” ritka volt, inkább az volt jellemző hogy a kispadról kukucskáló az első pár perc után csatlakozott a többiekhez. Természetese saját lányom Eszter is szívesen részt vett az edzésen, akit feleségem figyelt és vitt haza. Így találkoztam történetem egyik főszereplőjével, Lacival, aki 3 gyermekével érkezett a terembe.

Gyorsan túl voltunk az első találkozáskor szokásos ceremónián, és a gyerekek már álltak is be a többiek közé, Laci helyet foglalt a kispadon és figyelte mi történik az edzésen. Az óra végén megbeszéltük, hogy jönnek legközelebb is, úgy tűnt a gyerekeknek tetszett a sok feladat. Így történt ez sok alkalommal, jöttek, az apuka várakozott és mentek. Egyik edzés végén megkérdeztem Lacit, nincs-e kedve kipróbálni a felnőttek gyakorlását, ami majd most következik. Laci elmondta, hogy sajnos több egészségügyi problémája is van, a gerincével, a bokájával és a sarkával. (Jóval később tudtam meg tőle, hogy munkahelyi balesetet szenvedett, leesett egy 8 méter magas tetőről. Több helyen komoly sérülést szenvedett, sokáig a kórházban ápolták.)

Nem tudom hány gyerek edzés után, amit Laci végignézett, egyszer mondta, hogy ha nem probléma megnézné a felnőttek edzését is. Ez közvetlenül a gyerek edzés után kezdődött. Nagy létszám nem volt, 4-en 5-en voltunk. Utána még beszélgettünk és elmondta, hogy tetszik neki a gyerek és a felnőtt edzés is, és ha lehet, megpróbálkozna vele. Egy fontos információ, hogy edzésen senkit nem kényszerítek semmire, inkább felhívom a figyelmet a fokozatosságra és arra, hogy aki most először van itt csak azokat a gyakorlatokat végezze és olyan mértékben ami jól esik. Lényeg, hogy Laci csatlakozott az edzésünkhöz és kitartóan és rendszeresen járt.

Mindenkinek más célja van az edzéssel. Van, aki erősödni szeretne, jobb kondícióba kerülni, van aki harcolni szeretne a többiekkel, vagy csak a rehabilitáció, de olyannal is találkoztam aki odajött és elmondta hogy ő csak mentális gyakorlásban szeretne részt venni. (Ezt nem is tudtam hová tenni és elmondtam neki, hogy mi itt fizikai gyakorlatokat végzünk, mozgunk, dőlünk jobbra-balra, ha kell, a földre esünk. Ő nem ilyenre gondolt.)

Mint az edzés vezetője, aki most kezdte (2009) ezt az érdekes feladatot mindenkinek örültem, aki felénk jött de annak is aki csak felénk nézett. :-) Az edzés szempontjából úgy is látom és látnom kell ez embereket, hogy kitől mit várhatok, és ennek függvényében lehet kizárólag egyénre szabott fejlődési utat megbecsülni, mivel a társaság nagyon összetett 17 évestől 50 évesig. Volt szerencsém olyan fiatalemberrel is találkozni, aki érezhetően az első pillanattól ebben a mozgásrendszerben tökéletesen otthon volt és úgy „közlekedett” benne mintha mindig is ezt csinálta volna, de járt hozzánk nyugdíjas 60 év feletti néni is.

Most, mint szakképzett edző látom, hogy milyen módszerekkel lehetett volna Laci fejlődését végigkísérni és dokumentálni, hogy az állomásait jobban be tudjuk mutatni és a nagy közösség elé tárni. Ennek hiányában Laci tapasztalatait elmondva már az első évben komoly javulás volt tapasztalható nála. A hátfájás szinte teljes mértékben megszűnt. Az eddig fordulásra képtelen boka, a hétköznapi életben 100%-ban ellátja a feladatát és edzéseken a nagyobb igénybevétel esetén is egyre jobban teljesít. Öt év távlatában elmondhatom, hogy Laci számtalan edzőtáboron vett részt, olyan fiatal emberekkel edzett, gyakorolt, akik életük javában vannak. Folyamatosan jár edzésre, ha munka miatt erre nincs lehetősége, otthon elvégzi a gyakorlatokat. Már a szomszédja is megszokta, hogy néha fura gyakorlatok végez a kertben. Arra is volt példa, hogy a munkahelyén a fejfájását enyhítette bemelegítő gyakorlatokkal. „Az edzés után több energiám van, mint előtte volt” – mondja.

Azt, hogy jobban érzi magát, mint „új korában” csak magának köszönheti, ez nem csoda, csak kitartó munka eredménye. A lehetőség mindenki számára adott. Laci nem kitalált figura és nem is csak egy jó reklám fogás, igazi köztünk lévő ember, akivel már lehet, találkoztál is valamilyen edzőtáboron. Ha személyesen szeretnél vele beszélni arra is van lehetőség, csak jelezd e-mailben, vagy hívj telefonon.

Edzőként a legnagyobb dolog, amit elérhetek, hogy mások életminőségén javítok, jó csapatot építek, ebbe bevonom az ifjúságot és példát mutatok nekik. Mert aki hozzánk csatlakozik, az jó helyen van :-) és köszönöm azoknak, akik velem együtt dolgoznak ezen.

  Németh Ferenc ( 2014 Október 3)

Gurulás gyakorlás – Kokyu nage

Az AIKIDO szerves része az UKEMI ami nem más, mint reagálás egy technikára, vagy mozdulatra  úgy, hogy biztonságban  „túléljük” azt. Ennek egy nagyon fontos része a gurulások és esések megtanulása, begyakorlása. Ha új ember érkezik a DOJO-ba, aki még nem ismeri a gurulást, már az első edzésen elkezdjük a gyakorlását és egész AIKIDO-s pályafutásunk alatt csiszolgatjuk és optimalizáljuk. Pusztán ez is lehet az edzésen egy program, de hogy ez ne váljon egy idő után unalmassá, így összekötjük a kellemest a hasznossal.  A gurulást összekötjük, különböző KOKYU NAGE gyakorlatokkal. Mi is valójában a KOKYU NAGE ? Ez egy gyűjtő fogalom, mindazon technikákat, dobásokat, gurításokat magába foglalja, amelynek nincs külön elnevezése. Mi a kokyu nage gyakorlatokat támadási formánkét csoportosítjuk. E szerint lehet

  • aihanmi katatedori
  • gyakuhanmi katatedori
  • shomen uchi
  • yokomen uchi
  • morotedori
  • riotedori
  • ushiro riotedori
  • tsuki
  aikido kokyu nage

Minden támadási formához tartozik egy kisebb-nagyobb lista, melybe összegyűjtöttük a lehetséges (általunk ismert) KOKYU NAGE gyakorlatokat. A lista nagysága erősen változó, míg fogásból 7-10 addig ütésekből 3-5 gyakorlatot tanulunk. Természetesen lehet további csoportosítást is végezni, pl. a kitérés iránya szerint lehet OMOTE (has felé) vagy ura (hát felé). Ezek viszonylag gyors és egyszerű gyakorlatok. Pontosabban, hogy azok legyenek, nagyon sokat kell őket gyakorolni, szinte álmunkból felkeltve is tudni kell őket. Ez is páros gyakorlat és itt is mindkét fél tanul.

A támadó (UKE) megtanulja

  • a helyes támadást
  • a technikára való reagálást
  • a távolság jó megválasztását
  • a támadás irányának megtartását
  • a technika végén a gurulást vagy esést
 

A „védekező” (tori) aki a technikát végrehajtja

  • a kapcsolat felvételt (hogyan fogadjuk a támadást)
  • a távolság alakítását
  • a támadó vezetését, kibillentését
  • a helyes gurítás dobás technikáját.

2-3 KYUs szinttől a vizsga része a JIYU WAZA gyakorlatok, ami nem más, mint meghatározott támadási formára való reagálás, ha lehet különböző, nem ismétlődő formában. (Zárójelben meg kell jegyeznem, ez a gondolat részemre picit üti az AIKIDO alapelveit. Hiszen mi is az AIKIDO? A támadó erejének, mozgási energiájának elvezetése és felhasználása arra, hogy ő maga kerüljön kibillent esés közeli állapotba. Tehát a leg optimálisabb irány és helyzet megválasztása a támadó energiájának felhasználására. Mi van akkor, ha ez többször is ugyan az lenne? Miért kéne egy másik technikát ráerőszakolni a támadóra? Csak azért, hogy ne ismételjem az előzőt. :-) Ez nem egyszerű feladat, pár nap gyakorlással ezt nem lehet megoldani. Magasabb szintű vizsgákon ugyan ezt a feladatot több támadó ellen kell bemutatni. Tehát amire szükség van gyors és határozott technikákra. A KOKYU NAGE itt nagyon jól használható. Elmondhatjuk, hogy a KOKYU NAGE gyakorlása nagyon érdekes és hasznos edzési feladat, de begyakorlásához sok idő szükséges, ezért mi minden edzésen gyakoroljuk.
A következő írásban elmondom, hogyan épül fel az edzésünk fő része és az milyen kisebb részekre bontható. Hamarosan…

  Németh Ferenc ( 2014 március 10)

Miért fontos a BEMELEGÍTÉS ?

A bemelegítés célja a szív és vérkeringési rendszer, az aktív és passzív mozgatórendszer az izmok és ízületek, valamint az idegrendszer előkészítése a terhelésre. A bemelegítés tehát nemcsak fizikális, hanem pszichés ráhangolódást is jelent. A bemelegítés hossza és felépítése attól függ, hogy milyen jellegű lesz a fő rész, mennyi előkészítést igényel az ott végrehajtandó feladatok pontos és sérülésmentes kivitelezése.
A bemelegítés alatt ügyelni kell az intenzitás lassú és fokozatos növelésére, az egyszerűbb feladatoktól az összetettebb gyakorlatokra való megfelelő átmenet kialakítására és a szisztematikusságra. Az átmozgató gyakorlatoknál vagy felülről lefelé, vagy lentről felfelé haladunk végig az ízületeken, nem pedig össze-vissza. Nagyon fontos az egyéni igények figyelembevétele is: vannak, akiknek sokkal hosszabb időre van szükségük a megfelelő fizikai és mentális felkészültségi állapot kialakításához, így az ő bemelegítésüket személyre kell szabni.
Bemelegítésünk 15-20 perc hosszú, először általános „gimnasztikai” gyakorlatokkal kezdünk. A bemelegítés végén már az AIKIDO rendszerébe tartozó bemelegítő gyakorlatokat végzünk.
A bemelegítés után, szinte még annak részeként különböző fogásokból kokyu-ho gyakorlatokkal  jutunk el a következő szakaszhoz a gurulás gyakorláshoz. Ha teljesen kezdő érkezik csapatunkba, aki még nem ismeri a gurulást, annak személyre szabottan  tanítjuk meg az alapoktól. A többiek különböző kokyu nage gyakorlatok végrehajtásával gyakorolják a gurulást.
Az elmúlt években több nyugdíjas korú mozgásra vágyó kereste fel edzésünket pusztán azért hogy a bemelegítésen részt vegyenek.

A gyerek csoporttal hasonló elvek alapján kezdjük az edzést. Részükre a bemelegítés egyéb funkcióval is kiegészül. A már haladó, 3-5 alkalommal vizsgázott gyerekek közül alkalmanként kiválasztok valakit, aki megtarthatja a bemelegítést.  Tőle ugyan azt a minőségű bemelegítést várom el, mint amit én vezénylek.  A többiek ilyenkor talán még nagyobb figyelemmel kísérik a társuk által vezetett gyakorlatokat, mint a már megszokott általam vezetett bemelegítést.

A következő írásban elmondom, a gurulás gyakorlatok jelentősségét.

  Németh Ferenc ( 2014 március 2)

Koji Yoshida sensei edzőtábor 2013

Idén is részt vettem a Bohemia Aikikai által 2013 július 3-7-ig megszervezett Koji Yoshida sensei edzőtáboron. Kedden délután 3 órakor indultam Budapestről. Az úti cél Horice város volt. A távolság kb. 540 km autóval, ami legalább 6 óra utazás. Itthon még ragyogó napsütésben indultam, este 9 után értem oda a városi sportcsarnok parkolójába. Ott esett az eső. Könnyen odataláltam, a GPS mutatta merre menjek J Először meglepődtem, a sportcsarnokban teljes sötétség volt, pici fény sem szűrődött ki. Úgy terveztem, hogy a dojo-ban fogok aludni, hiszen volt rá ingyenes lehetőség. Szerencsémre az ajtó nyitva volt. Első próbálkozásra nem találtam bent senkit, csak a sok tatatamit és a nagy csendet. Később kiderült én érkeztem másodiknak. A csomagok bepakolása után sikerült nagyon jó alvó helyet találnom a sportcsarnok egyik szegletében. Aznap éjjel még többen is érkeztek.
5 nap, összesen 23 óra edzés tudtam, hogy nem fogok unatkozni J A teljes program 1600,- Cseh Korona volt, ami kb. 19.000,- Ft (826 Ft / óra). A napi program 10-11-ig Iaido, 11-13-ig aikido és 15-17-ig aikido. Az aikido edzések 75% fegyveres edzés. Két óra alatt nem volt sok fajta technika, viszont annak minden lehetséges módja. Karddal, bottal a kézben kard-kard ellen majd kard-bot ellen. Utána jöhetett pár variáció, azok is hasonló szisztémával. Yoshida sensei nagyon gyors és egymás után többféle variációt is bemutat. Nagyon kell figyelni, fizikailag és szellemileg is fárasztóak voltak az edzések. Napról napra többen lettünk. A külföldiek szerdán és csütörtökön érkeztek Franciaországból, Németországból és még az USA-ból is. A gyakorlók nagy része hakamás volt, viszonylag kevés kezdő. (Elképzelhetőnek tartom, hogy a kezdők részére Yoshida mester túl gyors és összetett gyakorlatokat mutatott be J) A második nap végére már többen - magam is - komoly izomlázzal küzdöttek. Az edzések között lévő idő gyorsan elröpült, tisztálkodással, evéssel, beszélgetéssel és pihenéssel. Az időjárás kedvező volt részünkre, ott nem volt nagy meleg, több alkalommal az eső is esett. A harmadik napon, Yoshida mester egy izom húzódás miatt megkérte Nishio sensei egy tanítványát Jean-Michel Bovio -t (6. dan Aikikai), hogy a gyakorlatok ő mutassa be. Yoshida sensei a gyakorlókat figyelve javította azok hibáit. Pénteken délután és szombaton voltunk a leg többen, 40-50 ember lehetett. Szombaton 2 ember tett 1 danos iaido vizsgát, mindketten sikeresen. Az utolsó nap –vasárnap- csak a délelőtti edzés volt megtartva, mert délután mindenki indult haza. Egy közös tatami pakolás zárta az eseményt.

Horice 2013, Koji Yoshida sensei Seminar   Részemre már az 5. alkalom, hogy részt veszek a Bohemia Aikikai által megszervezésre kerülő edzőtáboron. Első alkalommal 2008.04.23-27-ig Hradec Kralove –ban jártam Shishiya sensei (6. Dan Aikikai) edzőtáborán. Felidézve a 2008-as edzőtábort pontosan emlékszem rá hogy az első edzés után komolyan fontolóra vettem, hogy most azonnal indulok haza. Erre végül nem került sor, de a hakamámat gondosan összehajtva, a táskám legalsó zugába helyeztem J. (a fényképeken ellenőrizhető) A helyi rádió riportot készített az edzőtáborral kapcsolatban és 4-en Shishiya sensei, az ottani szövetség vezetője, egy lengyel egyesület vezetője  és én vettünk részt a beszélgetésben. Ezt csak azért írom le, hogy szemléltessem, akkor még, mint UFO-t kezeltek ott. Ez a helyzet szerencsére már a multé. Az elmúlt 5 év alatt nagyon sok időt töltöttem a gyakorlással, és az edzőtáborokon ennek érzem is a hatását. Már nem csak a nagy mozdulatok, a kis apróságok is eljutnak hozzám. Örülök, hogy akkor 5 éve volt kitartásom, és nyitott voltam erre a részemre új dologra és ma már saját tanítványaimnak adhatom át. Képek itt.
a belépő    
2013.július 11

Mit jelent részemre az aikido?

Sokat gondolkodtam azon, valójában mit is jelent részemre az AIKIDO, de majdnem mindig oda jutottam, hogy nem tudom egyszerűen megfogalmazni. Talán azért mert nagyon sokat foglalkozom vele, tényleg a mindennapjaim így az életem része lett. Ha csak eljárnék néha vagy rendszeresen az edzésre sokkal könnyebb dolgom lenne. Akkor kikapcsolódás, sport, mozgással töltött idő egy kellemes társaságban. A gondolkodás közben azért kikötöttem kisebb nagyobb „szigeteken” mint például:

  • Harmónia és szépség, a mozdulatok megtanulása és a sok-sok gyakorlás közben arra törekszem, hogy a technikák (mozdulatok) egyre tökéletesebbek és harmonikusabbak legyenek. Van róluk egy elképzelésem, hogy milyen irányban milyen íven történnek. A valóságban gyakran nem sikerül úgy kivitelezni a technikákat, ahogy azokat elképzelem. Részemre ez egy nagy kihívás, hogy az elmélet és a gyakorlat közti különbségeket a lehető legkisebbre csökkentsem. Az AIKIDO emiatt szerintem nagyon nehéz. Egy olyan dolgot, amit a többi harcművészet pusztítással vagy rombolással old meg, az AIKIDO harmonikusan és szépen akar megoldani. Ez nagy különbség. Sok esetben azt látom, hogy a mérleg valamelyik irányba elbillen, harmónia és szépség vagy hatékonyság, én próbálom egyensúlyban tartani. Mióta fegyveres technikákat is gyakorolok, ezt sokkal tisztábban látom.
  • Tanulás és tanítás, egyre jobb módszerek kitalálása, fejlesztése, hogy magam és a tanítványaim részére a lehető leg szemléletesebb módon tudjam megmutatni, ábrázolni a technikát. A tanítványaimmal együtt gyakorolok, egymást tanítjuk.
  • Harcművészet, az edzések során igyekszem szem előtt tartani, hogy amit gyakorlunk, és ahogyan gyakoroljuk az alapjaiban harcművészet. Megvizsgálva az UKE (támadó) és TORI (a gyakorlatot végrehajtó) viszonyát, távolságát és pozícióját. Ebben nagy segítség részemre a fegyveres technikák bevezetése. Talán a fegyelem és a kitartó gyakorlás is ide sorolható.
  • Testmozgás, egészség megőrzés, rehabilitáció. Az a tapasztalatom, hogy a sok mozgás és gyakorlás olyan emberekbe is új életet önt, akik vagy sérülés, vagy pusztán csak a mozgás-mentes életükből adódóan fájdalmakkal élték a minden napjaikat. Talán ez a leg fontosabb hozadéka annak, ha valaki közénk áll.
  • A mindennapi életemben vagy a munkám során is gyakran használom az AIKIDO alapelveit, harmónia és szeretet. Ezt nagyon könnyű hirdetni, lehet mondani, hogy az edzőteremben ezt is gyakoroljuk, de betartani nagyon nehéz feladat.

Részemre nagyon sokat jelentett és szinte megváltoztatta az AIKIDO-hoz való hozzáállásomat Shoji Nishio sensei AIKIDO tanítása és technikái. Minden AIKIDO-t gyakorlónak azt kívánom, hogy legyen része ebben az érzésben

2013 május 29. Németh Ferenc

A kezdeményezés megragadása

Azt szoktam mondani a tanítványaimnak, főleg a fiatalabbaknak, hogy próbáljanak annyit tanulni egymástól, amennyit csak tudnak. Nekem elég egyszerű pusztán csak kijavítani a hibáikat, de más értéke van annak, amit saját kezdeményezésük és a kemény munka révén szereznek, mintha csak elmondanák és megtanítanák nekik. A kutatás folyamata és maga a tanulás tele van tapasztalattal, ami a jövőbeni növekedés elemévé válik. A „ki kiterjesztésének" egyik jelentése — amit olyan gyakran hallunk az Aikidóban — az, hogy fejlesszük ezt a fajta kutató elmét, ezt a kezdeményezést. Shoji Nishio sensei gondolatai.

2010.december 15.

Gyakorlás fogásból - miért ?

Ha új ember érkezik, hogy megtekintsen egy AIKIDO edzést, szinte majdnem minden esetben felmerül a kérdés, miért fogásból történik a gyakorlás és nem ütésből vagy rúgásból.

Vannak olyan instruktorok, akik egyszerűen csak annyit válaszolnak erre, hogy azért mert az AIKIDO-ban a kezdők így ismerkedhetnek meg leg egyszerűbben a technikákkal és ez a leg egyszerűbb módja a kapcsolatfelvételnek. Ez is lehet az okok egyike, de vajon van-e valami más magyarázat erre a nem megszokott „támadási” formára.

Az AIKIDO-nak is mint még számtalan japán harcművészetnek része a kard, a kard kihúzása és ennek megakadályozása. A különböző fogások és a fogások által megvalósított kontroll nem más, mint a kard kihúzásának, elővételének megakadályozása. Ez a „támadás” akkor lehet működőképes, ha nem pusztán fogás (kézrátétel) hanem gyenge nyomás, amely kontrollálja a kezet. A kölcsönös fejlődés, tanulás érdekében ügyelni kell arra, hogy ez a nyomás ne legyen túlzott mértékű AIKIDO gyakorlása közben.

2010.november 22.

Az Aikidoban nincs alapállás

Az alapállás konfliktus kialakulásának az alapja lehet. Következésképpen az Aikido-ban mint ilyen nem létezik. Ueshiba Sensei maga is mindig természetesen és könnyedén állt természetes tartású kézzel és lábbal függetlenül, hogy shomen vagy yokomen volt a támadási forma. Ez a testtartás helyes, elfogadja az ellenfelet és lehetőséget ad, hogy szembe nézz (állj) vele közvetlenül. Az alapállás hiánya nagyon természetessé teszi testtartásunkat, hasonlóan, mint a hétköznapi életünkben történik. Mivel harcművészetről van szó, fontos a mentális tartás, de ennek nem kell a felszínen megmutatkoznia. A testtartás akkor is természetes mikor karddal vagy bottal gyakorlunk, alapállás nélkül, egyszerűen fogjuk a fegyvert.

részlet Shoji Nishio Yurusu Budo című könyvéből

Az elfogadás harcművészete

Az Aikido megtestesítése, mint az elfogadás harcművészete három fontos dolgot foglal magába:

  1. belépés (irimi)
  2. meglepő, kibillentő ütés (ate)
  3. kard technikák finomítása (misogi no ken).

Nem hiszem, hogy az Aikido-t harcművészetnek tekinthetjük e három elem megfelelő (mesteri) ismerete nélkül.

Az “irimi” egy fél lépés. Ez a konfliktus kimenetelének meghatározása még az érintkezés pillanat előtt. Az érintkezés pillanatában, olyan pozícióban kell lenni, hogy képesek legyünk “támadni” de az ellenfél támadása ne érhessen el. Ezt az előkészítő mozdulatot a támadás ritmusában kell végrehajtani. Ilyen mozdulatok kivitelezése nagyon nehéz a szabad-kezes technikákban, ezek fejlesztésében segítségünkre lehet, ha felfedezzük a kard és a bot használatának lehetőségeit. Ezen fegyverek bevonása az edzésekbe segít abban, hogy tisztázzunk dolgokat, mert a pontosabban meghatározott követelmények a karddal történő vágásnál és a bottal történő ütésnél jobban érthetők és könnyebben megtanulható a test helyes mozgása.

részlet Shoji Nishio Yurusu Budo című könyvéből

"People who practice Aikido should be recognized as the best artists in the world.

It is easy to create something good with good materials. However, we perform a martial art that is designed to destroy and kill people, which is something that people dislike. With these poor materials we cultivate a society of friendship and build peaceful minds, which people desire. Every Aikido technique has this heart."

Shoji Nishio, Shihan [1927-2005] Founder Nishio Ryu Aikido
  Yurusu Aikido Egyesület, H-2730, Albertirsa, Virág út 3.
© 2010-2016